Sorsfordító volt fiatalon a 90-es években külföldre menni, ott nyelvet tanulni és élni.

Utólag is visszanézve, bátorság kellett ahhoz, hogy kimenjek külföldre (Madridba), mobiltelefon, internet, szociális háló, Európai Unió, helyismeret és nyelvtudás nélkül. Már értem szüleim kétségbeesését és aggódását, együtt érzek édesanyámmal, aki sírva kísért ki a reptérre. Biztos én is féltem volna, ha reálisan nézem a helyzetemet, ha nem hajt a kíváncsiság, valami új iránti vágy. Nekem azonban, szárnyaim nőttek az utazás gondolatától.

Madridba au-pair-ként, egy nagyon kedves családhoz kerültem. A második napon az au-pair közvetítő irodába be kellett jelentkezni, hogy megérkeztem. Ezt követően egy flamenco tánciskolába vezetett az utam. Amikor megtaláltam az iskolát, és felmentem a 100 éves fa lépcsőn, már éreztem, hogy itt valami nem hétköznapi fog velem történni. Megfogott az egész miliő. Igaz nyelvtanulás volt az eredeti célom, de úgy gondoltam, azt úgyis magamba szívom majd. Így úgy döntöttem, beiratkoztam az iskolába, napi 3 órás tanfolyamra.

MEGÉRI BÁTORNAK LENNI!

Táncos előképzettségem és jó ritmusérzékemnek köszönhetően, hamar elkaptam a fonalat, amikor a kilencvenes évek végén kimentem Spanyolországba. Egy év madridi tanulás után hazajöttem, majd egyre másra jöttek a felkérések fellépésre és tanításra.

Nagy lett a motiváció, hogy újra hátamra vegyem a hátizsákomat és az akkori barátommal, elindultunk busszal Barcelonába, aztán vonattal Sevillába, onnan pedig autóstoppal és sátorral Andalúzia falvaiba.

ELKEZDŐDÖTT AZ IGAZI KALAND

Nyelvtudással már könnyebb volt boldogulni és az utazások során tett helyismeret is sokat segített a későbbiekben Az úti cél Cádiz tartomány volt, amit a flamenco gyökereként emlegettek. Olyan messzire jutottunk el, ahol akkor még nem sok magyar és olyan helyekre, ahova a stoppolás kalandos formája juttatott el minket. 

Az egyik ilyen hely Tarifa volt, Európa legdélibb városa. Leírhatatlan élmény a tengerpartján sétálva megcsodálni Afrika domborzatát és a mólóra kisétálva azt, hogyan találkozik a Földköz-tenger és az Atlanti-óceán.  Eljutottunk Granadába, Ronda-ba, Jerez de la Frontera-ba, a borok, lovak és a flamenco fellegvárába, és úti célomhoz, kedvenc városomba Cádiz-ba. Ahogy a helyiek mondják Caí. Itt aztán olyan sok flamencós kalandban és élményben volt részem, annyira befogadtak a helyiek, hogy teljesen beleszerettem a városba.

Átitta a mozdulataimat, a lelkemet a hely varázsa. A flamenco előadásokon részt venni egyetlen külföldi ként, egyszerre volt furcsa és természetes. Vágyálmommá vált, hogy egyszer itt fellépjek.

ÁLOMBÓL VALÓSÁG...

Több évvel  később az álomból valóság lett és itt a cádizi színpadon értettem és éreztem meg a flamenco lényegét, a táncos és a közönség kapcsolatának erejét. Seguiriyas koreográfiámat idevalósi híres tanárokkal raktam össze. Az előadás végén óriási tapssal fejezte ki szeretetét a helyi flamencós közönség, a zenész társaimtól is nagy elismerést kaptam. Első cádizi fellépésemre egy spanyol barátom is elkísért, akinek sokat köszönhetek. Ő pedig könnyes szemekkel gratulált nekem. Szerintem ő sem gondolta, hogy "ez a kis budapesti lány idáig eljut, és flamenco tánctanár lesz. Itthon elkezdtem tanítani, tánciskolámban számos táncost megtanítottam kezdő szinttől a profi szintig.

Táncóráimat itt megtudod nézni: https://inhofkatalin.hu 

Azt sose gondoltam volna, hogy így beszippant ez a kultúra és ennyire rátalálok saját magamra. De mivel érdekelni kezdett a flamenco forrása, így egyre mélyebbre ástam magam benne. Aztán egy idő után annyira rabul ejtett, hogy úgy éreztem minél inkább ott élek Andalúziában, és magamba szívom az andalúz emberek és a flamenco életfilozófiáját, annál hitelesebb leszek a táncban. 

AMI NEKEM IGAZÁN BEVÁLT

Így kialakítottam a kétlaki életemet. Voltak periódusok, amikor itthon építettem a karrieremet, versenyekre jártam, tanítottam és volt, amikor Spanyolországba tettem a bázisomat. Jelenleg itthon élek és nagyon örülök annak, hogy sikerült kialakítanom egy flamencós közösséget. Egyre többen ismerik e- műfajt és sokan keresik is. Imádom tanítani és egyre jobban át is tudom adni a tudást.

DE MI A FLAMENCO?

Ez az a kérdés, amit először feltesznek nekem a mai napig. A flamenco egy művészi kifejezés, amely a 18-19 században alakult ki Andalúziában, az akkor ott élő népek kultúrájának egyvelegéből: az arab, a zsidó, az andalúz és a cigányoké (akik a tizenötödik században érkeztek Spanyolországba, Dél Európán keresztül).

A flamenco művészetére jellemző a zene és tánc. A zenében az ének (cante) a meghatározó, és a gitár (guitarra) mint kísérő hangszer, illetve a taps (palmas). Ma már vannak más hangszerek (például ütőhangszerek pl. cajón, vonós és fúvós hangszerek is), amelyek meghatározzák a mai flamenco zene hangzását.


A flamenco tánc számomra a legkifejezőbb táncműfaj, amivel találkoztam. Képzett táncosként találkoztam a flamencóval Spanyolországban és elképesztőnek találtam, hogy mennyire fontos a koordináció és a ritmus ebben a táncban. Összehangoltan kell mozognia: karnak a lábfejekkel, a csípő az ujjakkal és vállakkal. Nagyon izgalmas a tanítani.

A flamenco elsajátításához, mint más művészeti megnyilvánulásokhoz, két összetevőre van szükség: a lélekre és a technikára, és ez nem könnyű cél, ha figyelembe vesszük, hogy a flamenco nagyon gazdag és bonyolult. Több mint 50 műfaj (palos) flamencöt lehet számolni. Minden „Palo”-nak megvan a maga ritmusa, saját harmóniája, és ha táncstílusról van szó, mindegyik más tánccal lesz értelmezve.

Az egyszerűség kedvéért két csoportba vagy stílusba csoportosíthatjuk:

1) Flamenco Jondo (=mély), komoly stílus, amely mély és gyakran tragikus érzéseket fejez ki. Itt olyan témákat dolgoznak fel, mint a szerelem, a csalódás vagy a gyász, és nagyon mély és bensőséges kifejezéssel táncolnak. Éppen ezért azok számára a legnehezebben érthető, akik nem avatottak a flamencóba, és gyakrabban adják elő szakemberi körökben, színházban, koncerttermekben.

Példák a "Jondo"-ra: Soléá, Seguiriyas, Tientos, Martinete.

2) A Flamenco Festero boldogabb művészet. Ahogy maga a szó is mondja, Andalúziában partikon és ünnepségeken adják elő. A felvetett témák vidámak, legyen szó szerelemről és érzelmekről, legyen szó akár helyszíneket, bulikról és flamenco helyszínekről, vagy akár komikusról. Az ünnepi flamenco példái a Tangos, Bulerías, Alegrías, Tangullos.

Természetesen sok palo és sok értelmezés létezik, amelyeket nem könnyű kategorizálni. Mindenesetre, ami minden flamencóban közös, az az érzés. És ennek az érzésnek a kifejezésére a flamenco nagyon erős formákat használ, amelyek általában senkit sem hagynak hidegen; lehet szeretni vagy utálni a flamencót.

 Én egyértelműen beleszerettem!


Összes fotó saját forrás. Művészi fotók: Kőszegi Zsolt és Lajti Virág